Családtörténet
A megözvegyült Brüneck Lányok az 1848-as szabadságharc alatt aradi kúriájukban éltek, ahol fontos szerepet játszottak a nőegyletben, amely segítette a szabadságharcosokat, majd később az Aradon fogva tartott honvédeket, ruhával, élelemmel - és pénzbeli támogatást is nyújtott.
Vásárhelyi Albert Julianna leánya 1849-ben világosi Bohus Zsigmonddal kötött házasságot, kinek apja 1848-ban Arad vármegye főispánja volt. Édesanyja, Bohus Szőgyény Antónia (Görgey Artúr unokatestvére), maga is támogatta a szabadságért harcolókat; a kapitulációt követően is folytatta nemes tevékenységét a fogva tartottakat és bujdosókat segítve, amiért császárhű férjével is szembekerült és Haynau személyesen is megfenyegette. S ebből is kiviláglik, hogy egyazon korban és helyzetben más-más a törekvése nőnek és férfinak, anyának és férjnek, mert „a férfi a vázlat, míg a nő a kész mű.”
A Bohus család Világoson álló klasszicista kastélyában tárgyalt Görgei (1848-ig Görgey) Artúr tábornok Frolov orosz vezérkari főnökkel a megadás feltételeiről, majd miután nyolcvantagú, tábornokokból és törzstisztekből álló haditanácsának javaslatát elfogadta, itt írta alá a feltétel nélküli fegyverletételről szóló egyezményt 1849. augusztus 12-én.
Másnap az orosz csapatok körülkerítették a honvédsereget, amely Világosnál, a szőllősi mezőn letette fegyvereit.
Augusztus 11-én Viágosról küldte Görgei híres kiáltványát a néphez: „…Polgárok! Mit Istennek megfejtetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet. Polgárok! Isten velünk!”
Görgei a Bohus kastélyban főtisztjeinek menekülést ajánlott, de egyikük sem akarta elhagyni seregét. A szomorú folytatás mindenki előtt ismert.
1848-tól a Bréda kastély másfél évtizeden keresztül üresen állt. A világosi fegyverletételt követően számos bujdosó talált itt hosszabb, rövidebb ideig menedéket, akik közül a legnevezetesebb Degré Alajos, a márciusi ifjak egyike volt.
Forrás: wikipédia
Degré Alajos (1820 - 1896) Nagyváradon tanult jogásznak. 1848 március 14-én Pozsonyból Pestre utazott és rögtön csatlakozott a márciusi ifjakhoz a Pilvaxban. Részt vett a Landerer nyomda elfoglalásában és együtt tartott Petőfiékkel a Városházára. Tagja lett a Közbátorsági Választmánynak (Közcsendi Bizottmány), jegyzőként. A választmány képviseletében részt vett a helytartótanáccsal tárgyaló küldöttségben, amely Táncsics szabadon engedését kívánta elérni, de a tanácskozás közepette, mint emlékiratában írja: "...kívülről győzelmi zaj hallatszott fel. A foglyok kiszabadítván."
1848 nyarán honvédnak állt, szeptembertől huszárkapitány Móga seregében, majd a Károlyi huszárezredben. Világos után a békési pusztákon bujdosott és a Bréda kastélyban bujkált, majd az amnesztiát követően Aradra internálták. A kiegyezés után a Kisfaludy Társaság tagja, majd országgyűlési képviselő, a balközép, majd a 48-as párt programjával.
Bohus Zsigmond, Vásárhelyi Julianna férje 1895-ben magyar bárói rangot kapott I. Ferenc Józseftől és elnyerte az örökös főrendiház tagságát is.
A nőági örökösödés révén, így lett immár a kastély Vásárhelyi-Bohus kastéllyá.
Innen folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése