2011. június 11., szombat

Kastélyok kora

A Vásárhelyi-Bréda Kastély nevéből, de főleg állapotából következően cseppet sem vadvirágos szójátékot ihletett az arra érdemesültek tollhegyén - "préda lett a Bréda" -, de valljuk be, s nézzük ne csak a színét, hanem a fonákját is, a megállapítás nem csak elménc, hanem találó is, noha joggal kívánja maga elé a lapos jelzőt.

Nekem egy történet jutott mindig eszembe - amikor szomorú valójában láttam a kastélyt és felújítására még csak esély sem mutatkozott -, a nehéz sorsú gyermekről, kit kiskorában elloptak és elhurcoltak a rablók táborukba.
Néhány év múlva szerencsésen megtalálták a pandúrok és visszavitték szüleihez, de nekik már nem kellett, így visszajuttatták a rablókhoz, azok pedig jól ismervén őt, inkább kivitték az erdőbe, hadd neveljék fel a medvék. 
A medvék pedig egy hét múlva -..., megverték a rablókat.


A kastélynak a hazai viszonyoknak megfelelően, államosítását követően több tulajdonosa is volt, akik használták, így-úgy karban tartották, majd a rendszerváltást követően spekulatív célokat szolgálva magára maradt és ez elég indokot adott kedves embereknek arra, hogy minden alkatrészét, de legfőképpen a benne található mindennemű faanyagot kiszedjenek belőle. Gyaníthatóan a cél nem tüzelőanyag gyűjtés volt, hanem privát újrahasznosítást szolgált.
Ez a cselekedet persze hagyományokat követett, mivel a precedenst a Leszko nevű komornyik teremtette meg feleségével, aki az 1948-as szégyenletes emlékezetű lakosságcsere alkalmával hat vagonnyi egyéb ingósággal távozott az országból Csehszlovákiába és nem kétséges, hogy  ez honnan származott.


A kastély pusztult és környezete teljesen elvadult.
Innen folytatom...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése