2011. június 25., szombat

Kastélyok kora 7.

Családtörténet

A megözvegyült Brüneck Lányok az 1848-as szabadságharc alatt aradi kúriájukban éltek, ahol fontos szerepet játszottak a nőegyletben, amely segítette a szabadságharcosokat, majd később az Aradon fogva tartott honvédeket, ruhával, élelemmel - és pénzbeli támogatást is nyújtott.

Vásárhelyi Albert Julianna leánya 1849-ben világosi Bohus Zsigmonddal kötött házasságot, kinek apja 1848-ban Arad vármegye főispánja volt. Édesanyja, Bohus Szőgyény Antónia (Görgey Artúr unokatestvére), maga is támogatta a szabadságért harcolókat; a kapitulációt követően is folytatta nemes tevékenységét a fogva tartottakat és bujdosókat segítve, amiért császárhű férjével is szembekerült és Haynau személyesen is megfenyegette. S ebből is kiviláglik, hogy egyazon korban és helyzetben más-más a törekvése nőnek és férfinak, anyának és férjnek, mert „a férfi a vázlat, míg a nő a kész mű.”


A Bohus család Világoson álló klasszicista kastélyában tárgyalt Görgei (1848-ig Görgey) Artúr tábornok Frolov orosz vezérkari főnökkel a megadás feltételeiről, majd miután nyolcvantagú, tábornokokból és törzstisztekből álló haditanácsának javaslatát elfogadta, itt írta alá a feltétel nélküli fegyverletételről szóló egyezményt 1849. augusztus 12-én.

Másnap az orosz csapatok körülkerítették a honvédsereget, amely Világosnál, a szőllősi mezőn letette fegyvereit.

Augusztus 11-én Viágosról küldte Görgei híres kiáltványát a néphez: „…Polgárok! Mit Istennek megfejtetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet. Polgárok! Isten velünk!”

Görgei a Bohus kastélyban főtisztjeinek menekülést ajánlott, de egyikük sem akarta elhagyni seregét. A szomorú folytatás mindenki előtt ismert.

1848-tól a Bréda kastély másfél évtizeden keresztül üresen állt. A világosi fegyverletételt követően számos bujdosó talált itt hosszabb, rövidebb ideig menedéket, akik közül a legnevezetesebb Degré Alajos, a márciusi ifjak egyike volt.


Forrás: wikipédia


Degré Alajos (1820 - 1896) Nagyváradon tanult jogásznak. 1848 március 14-én Pozsonyból Pestre utazott és rögtön csatlakozott a márciusi ifjakhoz a Pilvaxban. Részt vett a Landerer nyomda elfoglalásában és együtt tartott Petőfiékkel a Városházára. Tagja lett a Közbátorsági Választmánynak (Közcsendi Bizottmány), jegyzőként. A választmány képviseletében részt vett a helytartótanáccsal tárgyaló küldöttségben, amely Táncsics szabadon engedését kívánta elérni, de a tanácskozás közepette, mint emlékiratában írja: "...kívülről győzelmi zaj hallatszott fel. A foglyok kiszabadítván."

1848 nyarán honvédnak állt, szeptembertől huszárkapitány Móga seregében, majd a Károlyi huszárezredben. Világos után a békési pusztákon bujdosott és a Bréda kastélyban bujkált, majd az amnesztiát követően Aradra internálták. A kiegyezés után a Kisfaludy Társaság tagja, majd országgyűlési képviselő, a balközép, majd a 48-as párt programjával.

Bohus Zsigmond, Vásárhelyi Julianna férje 1895-ben magyar bárói rangot kapott I. Ferenc Józseftől és elnyerte az örökös főrendiház tagságát is.


A nőági örökösödés révén, így lett immár a kastély Vásárhelyi-Bohus kastéllyá.


Innen folytatom...


2011. június 20., hétfő

Kastélyok kora 6.

Családtörténet

Vásárhelyi Albert öngyilkosságát követően, 1837-ben, a kastély építtetője Vásárhelyi (I.) János is elhunyt, így a kastély Albert özvegyére és kiskorú gyermekeire szállt.
Az idősebb fiú, (II.) János 1830-tól alispánként állt Csanád vármegye szolgálatában. Országgyűlési követi tisztségéről öccse halála után lemondott, és az alispáni teendők mellett a birtok irányításával foglalatoskodott. 1842-ben súlyos beteg lett, ezért lemondott alispáni tisztéről. A vármegyei karok és rendek még ebben az évben a kastély kupolatermében érdemei elismeréseként díszkardot nyújtottak át a "Csanád - emlékül Vásárhelyinek, Hazádért!" felirattal.


A volt alispán 1843-ban a kastélyban halt meg.
Albert özvegye 1845-ben a kastély közelében építtette fel a család kriptájául is szolgáló Szent Anna kápolnát, melyben évente hat alkalommal szentmisét celebráltak.

Az 1840-es évek közepétől a kastélyt a megözvegyült Brüneck lányok lakták gyermekeikkel.

Innen folytatom...

2011. június 15., szerda

Kastélyok kora 5.

Családtörténet

A kastélyt építtető Vásárhelyi Jánosnak két fia született, János és Albert.  Vásárhelyi (II.) János Csanád vármegye alispánja és országgyűlési követ, míg Albert Arad vármegye szolgabírája lett.
A fivérek testvérpárt vettek nőül, János 1824-ben parajdi Brüneck Júliát, Albert 1828-ban parajdi Brüneck Juditot.
A kastélyt Albert és felesége lakta, a birtokot is ő irányította.

Vásárhelyi Albert 1835-ben 33 évesen a kastély ún. kőszobájában főbe lőtte magát.

A néphagyomány szerint kisfia korai halála miatt nyúlt az öngyilkos fegyverhez, valójában a kisfiú apja halálát követően hunyt el.
A családi krónikák szerint, amikor Jánost követően Albert is Brüneck lányt vett el feleségül, apja megátkozta fiatalabb fiát.

Albert mellett búcsúlevelet találtak, amely így szólt: "Apám az átok fogott!"



Innen folytatom...

2011. június 14., kedd

Kastélyok kora 4.

A kastély rokonai...

A Bréda kastélyt Sisa József művészettörténész a Villa Capra provinciális megjelenítésének nevezte, ő tudja, miért, de egyet is érthetünk vele.
Komoly találgatásokra adott és ad okot a szakemberek körében, hogy a kastély mintájául egyenesen a vicenzai épület szolgált, avagy az angol-palladieszk közvetítésével jutott el Magyarországra.
A magam részéről nem rendelkezem azon vakmerőséggel, hogy nyaktörés kockázata nélkül próbáljak ebbe a témába mélyen merülni, de annyi bizonyos, hogy Vásárhelyi János, az építtető anyósa velencei patríciuslány volt, és köztudott, hogy Palladio Velencében is alkotott (legismertebb műve a San Giorgo Maggiore), valamint ez idő tájt (XVI. század közepe) Vicenza Velence befolyása alatt állt, pontosabban oltalma alá helyezte magát, megvédendő más erős városok szövetségétől (Firenze, Pisa).
Ezért akár igaz, akár sem, nálam a közvetlen olasz hatás nagyobb befolyással bír.
Volt alkalmunk személyesen megcsodálni Vicenzában a Villa Capra épületét, melynek szépsége magát Goethe-t is elvarázsolta.


A Villa Capra az 1500-as évek közepén épült (1554).
Talán nem érdektelen, hogy a reneszánsz építészet egyik kiemelkedő épületének tervezése időszakában Magyarországon éppen mi is zajlott?
Hát kérem, a török Eger várát ostromolta (1552).

Az angol-palladieszk építészet jellegzetesen szép példája a Lord Burlington által emeltetett Chiswick House, amely Londonban, a Burlington Lane-en, Chiswickben csodálható meg. A kastély 26 hektáros parkjának felújítását 2010-ben fejezték be, melynek költsége hozzávetőlegesen 12 millió fontra rúgott.


És végül a magyar kuzin, még rongyos ruhában, de készen arra, hogy megújulva, ne a szegény rokon méltatlan sorsát viselje.


Innen folytatom...

2011. június 13., hétfő

Kastélyok kora 3.

Néhány szó a kastélyról.
A Bréda kastély klasszicizáló romantikus (empire) stílusában Palladio munkássága érezhető mind tömegében, mind alaprajzi elrendezésében, mely a vicenzai La Rotonda utánérzése.

 Villa Capra (La Rotonda)

A Bréda kastély négy homlokzata eredetileg hasonló kialakítású volt, a homlokzatok közepén timpanonos portikusszal. A kupolatér köré szerveződnek a kastély termei; mind a déli, mind az északi oldalon három-három helyiséges teremsor húzódik.


Az épület központi tere a kör alaprajzú, emeletén elegáns, galériás kupolatér helyezkedik el.

Érdekessége, hogy a négyszögletű toronytérbe kör alaprajzú kupolatér épült, melynek belső magassága 15 méter.
A kastély részben alápincézett, a magasföldszinthez hasonló beosztással, közepén kör alakú teremmel, amely körüljárható helyiségekkel került kialakításra.

A magasföldszint körterme.

A pince körterem részlete.
A kastélyban az államosítás után laktanyát, magtárat és szárítót működtettek, majd 1949-től a Bánkúti Állami Gazdaság kezelte az épületet, irodákat és ebédlőt működtetve benne. Ezt követően a Mezőhegyesi Állami Gazdaság, majd a rendszerváltásig a Kevermesi Lenin Tsz. volt a kastély gazdája.
1944 szeptemberében, a front átvonulása után a kastély könyvtárát és festményeit széthordták, a helyi plébános csak egy könyvet tudott megmenteni, egy első kiadású Officium Rákóczianumot. A kastély festményei között egyébként a családi hagyományok szerint két eredeti Munkácsy-kép is volt.
A kastély teljes kirablását azután a már említett Leszko nevű komornyik végezte be.

Innen folytatom...

Kastélyok kora 2.

A Bréda kastélyt bízvást hívhatnánk Vásárhelyi - Bohus - Bréda - Kovács-Sebstyén - kastélynak, ha a kastély tulajdonosi családtörténetét vesszük alapul, de az egyszerűség kedvéért Bréda kastélyként fogom említeni, hivatkozva a köznyelvben elterjedt és meghonosodott változatra, mit sem csökkentve persze ezzel a tulajdonos családok kétségtelen érdemeit.

Lőkösházapuszta - amely egyébként jó száz évvel ezelőtt még Elek városhoz tartozó területként említtetett -, a török időkben elnéptelenedett és azt 1725-ben 12 908 jó rajnai forint lefizetése fejében Edelspacher Zsigmondnak adományozta III. Károly király. Az adományozott uradalomhoz Lőkösházapusztán kívül még több település is tartozott a mai magyar-román határon innen és túl. A házasodások folytán a család birtokában lévő terület elaprózódott, s 1894-ben az Edelspacher család kihalt.
A XVIII. század második negyedévében a kastély területe, a mai Brédamajor a Bánhidy család birtokába került.
Bánhidy János Csongrád vármegyei főszolgabíró egy jómódú velencei patríciuscsalád leányát, Capetta (más források szerint Capretta) Krisztina Annát vette feleségül, amely cselekedet a boldog családi élet megteremtésének reményén túl, valóban maradandó és mai napig megcsodálható eredménnyel is járt, nevezetesen a Bréda kastély létrejöttével, mint azt mindjárt el is mesélem.

Történt pedig, hogy a nászból született gyermekek egyike, Bánhidy Anna 1799-ben frigyre lépett  Vásárhelyi János Arad vármegyei alispánnal és hozományul a Brédamajor környéki birtokot hozta a házasságba.

Vásárhelyi János a birtok egy igazán izgalmas, szemet gyönyörködtetően hullámzó-dombos területén 1810 körül kis kastélyt emeltetett, melynek mintájául Andrea Palladio (Andrea di Pietro della Gondola) által tervezett, méltán világhírűvé vált vicenzai Villa-Capra (La Rotonda) (1554) szolgált. Ebből is látható, hogy mi nagy lehet egy anyós befolyása, ha az a szépséget szolgálja; és persze közvetítő személye is - és itt leányára gondolok - kellőképpen bájos, de legalábbis kellő akarat szorult belé.

Így történt, hogy Magyarországon a ferenci abszolutizmus korában és a napóleoni háborúk okozta mezőgazdasági termékértékesítés konjunktúrájának köszönhető bevételekre alapozva, megépülhetett a korai klasszicista (empire) stílusú kastély, amely a későbbiekben három átépítésen-bővítésen esett át.

Egyes feltételezések szerint a kastély tervezése Pollack Mihályhoz köthető, de erre eleddig semmilyen bizonyíték nem került elő.

Innen folytatom...

2011. június 12., vasárnap

Kastélyok kora 1.

Az ember is úgy van sokszor, mint a róka a tyúkkal: örömet okoz neki a puszta látványa, még ha tudja is, hogy el nem foghatja.
Én is így voltam a Bréda kastéllyal, amikor időm látni engedte. Többször elmentem, megnéztem és vágyva vágytam, hogy valami közöm legyen hozzá.
Kevés eredeti képet találtam róla, de azok mind azt erősítették, hogy ez az épület architektúrájában tartalomgazdag, megjelenésében pedig valaha elegáns volt.

Kevés emberrel találkoztam akkoriban a kastélyhoz tartozó területen, csak egy vödrös alakra emlékszem egy esős napon, amikor is egyik a másikat kezében fogva, csigára vadászott a bozótban, és minden kérdésemet válasz nélkül hagyott.
Azóta a terület látogatottabb lett, köszönhetően egyrészt a bozót kiirtásának, másrészt egy geoláda elhelyezésének a geocaching szerelmeseinek nagyobb örömére, harmadsorban pedig az elkezdett felújításnak, amely számos találgatásra adott nem kevés kíváncsisággal bélelt okot.

Egy napon azután barátom és üzlettársam megemlítette, hogy eladó a kastély-rom.

Nosza, az óhajt tett követte és bámulatos gyorsasággal megtörtént az elépzelhetetlen, közöm lett a kastélyhoz.

S hogy mit is vettünk, íme:

Az épületnek sem ajtaja, sem ablaka, de még csak teteje sem volt, kivéve a toronytetőt, amely csak azért menekdhetett meg, mert a fosztogatók előbb bontották ki a falépcsőt, hogysem a torony szerkezetet ellophatták volna, így balgaságuk a mi szerencsénkké vált, mert fedél nélkül a torony alatti téglakupola bizonyosan beomlott volna, amely a kastély végpusztulásának folyamatára hangsúlyosan és végérvényesen tette volna rá a pontot.
A kastélyt tehát megvettük, de - crede mihi experto Roberto (higgy nekem, a tapasztaltnak) -, a kastély felújításának folyamatában ez volt a legegyszerűbb tettünk, amelybe a későbbieket tekintve egyedi esetként, nem szólt bele semmilyen hatóság, szervezet és még csak a sors sem.

Innen folytatom...


2011. június 11., szombat

Kastélyok kora

A Vásárhelyi-Bréda Kastély nevéből, de főleg állapotából következően cseppet sem vadvirágos szójátékot ihletett az arra érdemesültek tollhegyén - "préda lett a Bréda" -, de valljuk be, s nézzük ne csak a színét, hanem a fonákját is, a megállapítás nem csak elménc, hanem találó is, noha joggal kívánja maga elé a lapos jelzőt.

Nekem egy történet jutott mindig eszembe - amikor szomorú valójában láttam a kastélyt és felújítására még csak esély sem mutatkozott -, a nehéz sorsú gyermekről, kit kiskorában elloptak és elhurcoltak a rablók táborukba.
Néhány év múlva szerencsésen megtalálták a pandúrok és visszavitték szüleihez, de nekik már nem kellett, így visszajuttatták a rablókhoz, azok pedig jól ismervén őt, inkább kivitték az erdőbe, hadd neveljék fel a medvék. 
A medvék pedig egy hét múlva -..., megverték a rablókat.


A kastélynak a hazai viszonyoknak megfelelően, államosítását követően több tulajdonosa is volt, akik használták, így-úgy karban tartották, majd a rendszerváltást követően spekulatív célokat szolgálva magára maradt és ez elég indokot adott kedves embereknek arra, hogy minden alkatrészét, de legfőképpen a benne található mindennemű faanyagot kiszedjenek belőle. Gyaníthatóan a cél nem tüzelőanyag gyűjtés volt, hanem privát újrahasznosítást szolgált.
Ez a cselekedet persze hagyományokat követett, mivel a precedenst a Leszko nevű komornyik teremtette meg feleségével, aki az 1948-as szégyenletes emlékezetű lakosságcsere alkalmával hat vagonnyi egyéb ingósággal távozott az országból Csehszlovákiába és nem kétséges, hogy  ez honnan származott.


A kastély pusztult és környezete teljesen elvadult.
Innen folytatom...