Fényképezőgéppel Andrea Palladio nyomában-avagy, a kastély csapatának néhány tagja Vicenzában, Andrea Palladio városában: Velencei napok - a munka vége

A hét gyorsan véget ért még úgy is, hogy rengeteget voltak úton a lányok. Nagyon sok anyaggal zárták az utat, de mindig lehet még mit nézni, ezt ők is tudták. Palladio szinte kifogyhatatlan volt ötletekből és megvalósult álmokból.

Egyik ilyen álma a templomokhoz kötődik. Egész munkássága alatt feltett szándéka volt kör alakú templomot építeni, s mellett mindenféle klasszikus templomot is. Valamint, ahogy az abban az időben járta, legfontosabbnak érezte, hogy a velencei patríciusok között méltó hírnévre tegyen szert.

Ez meg is történt. 

Megbízást kapott a Redentore homlokzatának elkészítésére, így hát a lányok ezt a templomot látogatták meg először. 

Redentore 

De az igazi áttörést mégis a San Giorgio Maggiore hozta meg neki. A templom helyén mindig templom állt, csupán az idő, ami egy hatalmas vihar képében jelent meg, tönkretette az előző templomot. Amikor a mestert felkérték az újjáépítésre, csak az ebédlő volt meg a régi templomból, ahova a szerzetesek ebédelni jártak. S egy komplett, grandiózus templomot varázsolt a helyére, mellyel célját is elérte, hiszen ez meghozta számára az ismertséget. 

San Giorgio Maggiore

Mindezek után már csak egy dolog maradt hátra. Elindulni hazafelé...de a lányok útját további Palladio épületek tarkították.

 Villa Foscari

 Villa Barbaran

 A Villa Barbaran kápolnája

Villa Emo

Fényképezőgéppel Andrea Palladio nyomában-avagy, a kastély csapatának néhány tagja Vicenzában, Andrea Palladio városában: Vicenzai napok 4.

A leghosszabb nap köszöntött a lányokra Vicenzában. Legalábbis, ami a küldetésüket illeti. A nagy hőség ellenére - reggel 10 órakor már 39,5 fokot mutatott a hőmérő -, hősiesen elindultak az óvárosba felfedezni a mester alkotásait. 

Miután tüzetesen végigjárták a város dómját, amit senki nem hagyhat ki a Vicenzában jár, hiába nem Palladio  alkotás. A dóm monumentális és lélegzetelállító szépségű. 

De a dóm után már tényleg az építészmester munkái következtek. Térkép elő, s indulás. Íme az állomások:

- Pallazzo Civena-Trissino

- Palazzo Thiene Bonin-Longare

- Palazzo Trissino-Baston

- Palazzo da Schio

- Palazzo di Iseppo Porto

- Palazzo Negri de Salvi

- Palazzo Chiericati

- Teatro Olimpico

- Casa del Palladio

- Palazzo Thiene

- Palazzo Barbaran da Porto

- Basilica Palladiana és a Loggia del Capitano

- Santa Maria dei Servi

- Arco delle Scalette

- Palazzo Porto-Breganze

- Loggia Valmarana

A nap vége felé, amikor már szinte jártányi erejük sem maradt, a belvároson kívül megnézték azt a villát, ahol Palladio legfőbb mestere, Trissino élte mindennapjait, a Villa Trissinot.

A legszebb nap volt, melyet Palladio épületeinek megtekintésével töltöttek. A nap végén erre a megállapításra jutottak, amikor a napsugarakkal együtt búcsút intettek Trissino lakhelyének. 

Fényképezőgéppel Andrea Palladio nyomában-avagy, a kastély csapatának néhány tagja Vicenzában, Andrea Palladio városában: Vicenzai napok 3.

A második teljes napuk a lányoknak Vicenzában az egyik legfontosabb napnak bizonyult. Autóba ültek, s elmentek meglátogatni a Villa Capra (La Rotonda)-t. Ahogy már arról többször szó volt, mindamellett, hogy a híres építészmester egyik legfontosabb munkájáról lévén szó, ami már önmagában tiszteletet vált ki mindenkiből, mégiscsak ez a villa az, amely a legtöbb hasonlóságot mutat a Bréda Kastéllyal. Olyannyira, hogy már szinte egyforma a kettő, csak méretében tér el. 

Ez a mester egyik legkülönlegesebb villája. Ugyanis gazdasági épületek nem találhatók a villa körül, aminek a megléte viszont fontos elem volt az eddigi villáinál. Valamint, erős hasonlóságot mutat az épület a templomokkal. Átmenetet képez a Rotonda tehát a villák és a templomok között, hiszen Palladio erős szenvedélyt érzett mindig is a templomok iránt, feltett szándéka volt néhányat építeni is az élete folyamán - ahogy majd később látni fogjuk, ez sikerült is neki -.

A villa megépítésének indoklása is merőben eltért a mester eddigi vidéki villáitól. Paolo Almerico, a megrendelő, a pápai udvar egy magas rangú tisztségviselője volt, aki "saját szórakoztatására" építtette a villát ezen a Vicenza közeli, enyhém emelkedő földrészre. Almerico tudós összejövetelekre szánta az épületet, mely egyben a levegő, a pihenés és a táj látványának élvezésére is szolgál. Ez a gondolatsor, mely életre hívta a villát, merőben eltért Palladio eddigi munkáitól. S mivel ezt maga a mester is éreztem, külön tárgyalta a Négy Könyv című nagyszabású szakmai művében ezt az 1567-1568-ban épülő villát. 

A három lány itt volt tehát a legimpozánsabb épületnél. Az idő repült. Az egész napot ott töltötték, s próbálták megélni, próbálták felfogni a sok elméleti munka után a fizikai valóságot. S annyi fotót készítettek közben, amennyit csak bírtak. 

A Bréda Kastély csapata a legfontosabb épület előtt. 

Fényképezőgéppel Andrea Palladio nyomában-avagy, a kastély csapatának néhány tagja Vicenzában, Andrea Palladio városában: Vicenzai napok 2.

Az első reggel Vicenzában izgatottan töltött el mindannyiunkat. Merre menjünk?! Mit csináljunk?! Annyi néznivaló van, s olyan kevésnek tűnik az idő!!!!

A reggeli elfogyasztása közben stratégiát dolgoztunk ki. Minek után a híd Palladio egyetlen olyan műve, ami semmihez sem hasonlít, Bassano del Grappa-ba vettük az irányt, hogy megcsodáljuk ezt a nem mindennapi, fából készült építményt.

 A híd

 Hídon

Panoráma a hídról

 A látvány lenyűgöző volt. 500 év távlatából is pont olyan monumentális és magával ragadó, mint azokban az időkben, amikor épült. A kellemes árnyéknak köszönhetően, melyet a híd biztosított számunkra, néhány órát elsétálgattunk rajta.

Majd utunkat folytatva, a Villa Godit és a Villa Piovenet néztük meg. A Villa Godi az építészmester első önálló villája volt, mely a kezdeti sikereket hozta meg számára. A Villa Piovene pedig kb. 50 méterre található a Godi mellett. A Villa Pioveneben nagy szerencsék volt, hiszen az ott dolgozó fiú aradi, s nagyon szépen beszél magyarul. Így késő estig hallgattuk a villa történetét, a család történetét s azt, milyen is az élet a villában a contessa nélkül, aki 3 éve már, hogy meghalt. Ez a beszélgetés nagyon sokat jelentett mindannyiunknak. Kedves történetekkel és egy új baráttal hagytuk el a kastély, szinte az esti órákban. 

 A Villa Godit ezen a napon csak kívülről tudtuk megnézni, mert zárva volt, de pár nap múlva visszatértünk

 Villa Piovene

 Villa Piovene lépcsősorral és szobrokkal

A villa szép kertjének egy részlete

A Hungarikum pályázat eredményhiredetése

Eltelt egy bő hónap a pályázatok lezárása utána. Sokan gondolhatják, hogy a sokat látott szemnek a döntés könnyű már egy ilyen helyzetben, de sajnos ez nem így van.

Minden képnek története, hangulata van. Nehéz objektívnek maradni egy olyan szituációban, amikor az ember nem tud a bőréből kibújni, de mégis igyekszik az érzelmeit kordában tartani és egy felállított szempontrendszer alapján meghozni a döntést.

Az elmúlt egy hónapban a zsűri rengeteg csodálatos képet nézett végig. Pillanatfelvételeket, előre megtervezett és beállított, már a műtermi tökéletességgel megegyező kompozíciókat, vagy hangulatokat sugárzó fázisképeket.

Mégis, ami a legfontosabb szempont volt a nyertes képek kiválasztásánál, egy olyan ábrázolásmód megléte, amely az első pillanatban, az első ránézésnél mesél az érdeklődőnek, az első pillanatban megosztja a történetét.

A hungarikum pályázatnál olyan képeket igyekeztünk kiválasztani, amelyet ha egy külföldi érdeklődő tekint meg, azt tudja mondani a végén: Igen, ezért jöttem Magyarországra, s igen, ezért akarok visszatérni a későbbiekben is. Látni akarom élőben a magyarok emlékeit, értékeit, meg akarom tanulni és részese akarok lenni a magyarok múltjának, szeretném, ha a látogatásom idején egy kicsit magyarul tudna verni az én szívem is.

Természetesen, nagyon fontos volt a nyertes pályaművek kiválasztásánál a szakmai szempontoknak való megfelelés. A fotó élességén kívül elsődleges szempont volt a képsík alkalmazásának használata. Vagyis, hogy a képen legyen előtér, középtér és háttér, ami alapján a kép egy teljes kompozíciót, egy teljes témát eredményez. Viszont fontos kritériumként kezeltük, hogy ne legyen sok információ a képen, fókuszáljon a mondandóra, ne vesszen el a lényeg az információk sokaságában.

A fények használatát is fokozott figyelemmel kísérte a zsűri. A fényképezőgép másképp látja a fényeket, mint az emberi szem, de ha a fényképész jó pozíciókat használ, nagyon sok visszaadható a valóságból.

Mivel a kiírt pályázatokra bárki küldhetett be pályaművet, a zsűri ennek figyelembe vételével kezelte a szakmai technikák meglétét, egészen másképp fotóz egy amatőr és másképp egy olyan ember, aki profi szinten igyekszik megörökíteni a látnivalókat.

Ezért ami leginkább lényeges volt a nyertesek kiválasztásánál, a kép témájának egyértelműsége.

A zsűri még így is nehéz helyzetben volt, s a végeredmény kialakulása minimális szavazattöbbséggel tudott csak megszületni.

Íme a nyertesek:

„Hungarikumok Magyarországon, helyi jellegzetességek a Dél-Alföldön” című pályázat

KLASSZIKUS HUNGARIKUMOK KATEGÓRIA:

1.       Matey István: szürke marha 3.

2.       Barakonyi Krisztina: paprikás (3 tányéros)

3.       Jamrik Lajos: Halasi Csipke (közeli, fekete-fehér kép)

SZÍVÜNK HUNGARIKUMAI KATEGÓRIA:

1.       Kirjak József: Huszárok 3.

2.       Kiss János: Csuhéfonás 9.

3.       Kard Éva: Kakaós csiga 2.

HELYI JELLEGZETESSÉGEK A DÉL-ALFÖLDÖN:

1.       Tóth-Nacsa Ágnes: Óföldeáki Templom

2.       Berényi Ildikó: Szegedi-Tiszaalpári papucs (166301)

3.       Ádám Adrienn: Madártej hévízi módra

GRATULÁLUNK A NYERTESEKNEK!

Aki most nem került be a szerencsés nyertesek közé, az se keseredjen el. Annyira egyedi és megismételhetetlen pályaművek érkeztek, hogy a kastély tulajdonosi köre úgy döntött, minden versenyzőt megajándékoz 1 db. 1 alkalomra szóló, 2 személyes vagy családi (max. 5 főig) belépővel a kastély területére, mely magába foglalja az esti fényfestészeti produkció megtekintését is. Ez a lehetőség nem csak egy alkalommal vehető igénybe, hanem 5 éven keresztül, évente 1 alkalommal várja Önöket a kastély.

Az ünnepélyes átadó kora ősszel kerül megrendezésre a kastély területén – melynek pontos dátumáról mindenkit írásban, meghívó megküldésével értesítünk -, ahova a nyerteseken kívül minden pályázót szeretettel várunk, hiszen az 5 évre szóló látogatási lehetőséget biztosító „belépőt” mindenkinek ott nyújtja át a kastély csapata, valamint minden résztvevő oklevélben részesül.

Kérünk mindenkit, aki pályaművet küldött be a Bréda Kastély két kiírt pályázatára, küldje el postacímét a kastély valamelyik központi elérhetőségére: info@bredakastely.hu, vagy bredakastely@gmail.com.